Azzal fekszik, azzal kel. Azzal foglalkozik, amit szeret, így szabadidejében is azt keresi, hogy lehet még jobb, még sikeresebb abban, amit hivatásaként választott.

 

A hivatás elsőre talán furcsán hangozhat egy építőipari kivitelező cég igazgatása terén, de biztosíthatok mindenkit, hozzáállása erősen túlmutat a munkahelyen gürizni foglamán.

Gyerekként vett részt az első térkőlerakásban, az apja is az építőiparban dolgozott mindig és ezzel meg is volt, mivel szeretne foglalkozni a jövőben.

 

 

Azt mondja, mindekinek eljön az életében a pillanat, amikor választhat: marad alkalmazott, vagy vesz egy nagy levegőt és a maga urává válik. A választási lehetőség ott van. Választani mindig lehet - a választásoknak áruk is van, de ezt tudjuk és értjük mindketten, így ezekre nem térünk ki külön. 

 

 

Nem mindenkinek való a magad ura játék, az tény, mondja, ám, akit érdekel, hogy mennek dolgok saját maguk főnökeként, ugyanolyan lehetőségeik vannak az önképzésre, akár az egyéb, alkalmazotti viszonyban űzhető szakmák esetében.

 

Másfél hónapot dolgozott alkalmazottként egy építőipari cégnél. A munkával igazán nem volt baja, de gyorsan úgy érezte, ezt az egészet maga is irányíthatná.

 

Elsajátította a vállalkozói ismereteket - iskolában, tankönyvekből és ismeretterjesztő kiadványokból. Körbejárta a lehetőségeket minden oldalról, hogy képes legyen megfelelő döntéseket hozni, életképes üzleti tervvel előállni és belevágott.

 

Megkérdezem, mit gondol a vállalkozási technikákat, mesterfogásokat oktató, kereskedelemben kapható anyagokról? Hogy amennyiben hasznosak, miként azok: jóleső érzéssel töltik el az olvasót és meghozzák a kedvét, vagy valós, a hétköznapokban is alkalmazható technikákat is megosztanak-e ezekben?

 

 

Egyértelműen az utóbbi verzió mellett teszi le a voksát. Azt mondja, bárki megtanulhat jól vállalkozni. A leírt technikák működnek. Az elvárás annyi, hogy az elolvasáson túl alkalmazzák is azokat és vegyék is komolyan az olvasottak betartását.

 

Példaként hozza saját magát, aki épp a válság kirobbanásakor, az egyik legérintettebb iparágban kezdte meg önálló működését. Öt éve indult el a maga útján és működik az üzlete.

 

 

Fontos a körültekintés, a partnerek leinformálhatósága, komolyan kell venni minden meghozott döntést, de emellett kellő bátorsára is szükség van ahhoz, hogy jól működjön a cég, meséli.

 

Amit a munkájában a leginkább szeret az, hogy maradandót alkotnak. Egy térkövezés, egy masszív kerítés időtálló dolog, évtizedek múlva is ott lesznek, ahova építették őket.

 

 

Arról, hogy "az embereknek nincs pénzük", másként vélekedik, mint az átlag. 

Megbízásai vannak, pedig nem létszükséglet az, amit kínál. Egy szigetelés még lehet előtakarékosságnak nevezhető befektetés, de ami a fő profiljuk - a térkövezés - vészterhes időkben nem épp az az esztétikai ráncfelvarrás, amire szívesen költenének azok, akiknek nincs pénzük.

 

 

Társadalmi és anyagi egyenlőtlenségek természetesen vannak. Sokan vannak, akik nem engedhetnek meg maguknak egy pár új cipőt sem, de létezik az a réteg is, akik igenis meg tudják fizetni a nagyobb befektetést igénylő projekteket is.

 

Igaz, manapság ők is kivárnak, tartalékolnak, de még így is, hogy beszűkült a piac, érezhető, hogy léteznek a rejtett tartalékok.

 

 

Hogy mivel foglalkozik éppen, mikor nem a céget egyengeti, azt válaszolja: velem beszélget.

Elsőre viccesnek tűnik, ám mikor újrakérdezem, igazán nem mond semmit. 

Pihen. Kikapcsol.

Vagy azon kezd el gondolkodni, mibe vághatna még bele, hogy ne jusson azoknak az embereknek a sorsára, akik a legnagyobb motivációt jelentik számára:

 

 

Sokakkal elbeszélget (munkáról) és a legtöbben azt mondják, elszalasztották a lehetőséget, mikor az kínálta magát, mostanra meg már nem tudnak (és nem is mernének) váltani.

Most már örökre úgy kell leélniük az életüket, ahogy jelen pillanatban élnek - ez pedig kissé elkeseríti őket.

 

Általános probléma, hogy az embereknek nincs pénzük, illetve, akiknek van, azok pedig nem tudják használni azt, legfeljebb elkölteni. Régi idők rossz beidegződése a pénz párnába varrása, kertben elásása ugyanúgy, mint a "könnyen jött, könnyen megy" elven való kétmarokkal szórása.

Használni, mint eszközt, álmaik megvalósításához csak kevesen képesek.

 

 

A tél valamivel nyugodtabb évszak az építőiparban. Korán sötétedik, hamarabb el kell ejteni a kalapácsot és a kőműveskanalat.

A hideg megérkeztével leállnak a külső munkálatok is - jöhetne a téli álom, de Zoltán már most azon gondolkodik, mibevágjon bele, mi az, ami ebben a pár hónapban pénzt termelhetne és még érdekes is.

 

 

Hamar szeretne nyugdíjba menni. Még mielőtt orvosokra és gyógyszerekre kellene költenie. A gyerekori álmokból sem szeretne lejjebb adni. Ha akkor a cél egy Bentley volt, ne legyen az idő múlásával az egy Opel, vagy egy Lada. Nem szeretné, ha az idő múlásával elfogynának az álmai, s vele együtt a lelkesedése is.

 

 

Olyan emberekkel szeret beszélgetni, akik nála már nagyobb sikereket értek el egy adott területen. Olyan sikereket, melyeknek az ízébe ő is már bele-belekóstolt, de tudja, kellő kitartással nagyobb kanállal is meríthetne belőlük.

Szeret tanulni tőlük, kikérdezni őket, mitől működnek igazán jól a dolgaik. A sikeres emberekkel való beszélgetéseket kedveli.

 

Én vagyok az üdítő kivétel. Technikákról nem, inkább csak mindennapokról fecsegek. Mégis: mikor végzünk, érdekesnek titulálja a kávészünetet és a kávéját is kérés nélkül megissza.