A projekt
Nem emlékszem, hol olvastam, vagy ki mondta - és a Google sem segÃtett kiderÃtenem - Ãgy nem is idézhetem már pontosan (ezt a késÅ‘bbiekben szÃvesen korrigálnám), de a lényeg - ami a lényeg, ugye - ez volt: az önéletrajz a lehetÅ‘ legjobb kifejezési forma arra, hogy elmondjuk, mi történik másokkal.
Továbbgondolva kicsit, a blog (elektronikus napló), mint irodalmi forma épp ennek a műfajnak a mai, továbbgondolt, az idÅ‘k során tökélyre fejlesztett helyszÃne.
Ezért is indult egy kicsit ez a sorozat. Mesélni. Emberekről, szavakban és képekben... meg ami közbejön. Megszólaltatni a környezetem.
Elmondani, amit portréalanyaim épp fontosnak tartanak, és hozzátenni mindazt, ami épp engem foglalkoztat - egy csésze kávé mellett. ElsÅ‘ nap találkozunk, másnapra megÃrom. És Ãgy megy ez, mÃg tart a kávé, vagy kitart a társaság.
Inkább közösségi, mint fotó- vagy irodalmi projekt ez. A lényege a jó hangulat, a közös beszélgetések, személyes találkozások varázsának átélése - a virtuális téren túl. Az ismeretlen izgalma. A miértek örökös hajszolása.
Morzsagyűjtögetés a jelen és az utókor számára.