Mikor Virág megpróbálja körülírni magát, elsősorban úgy beszél magáról, mint anyáról. Három gyereke van. Egész fiatalon megrohanta az érzés, hogy gyereket szeretne és ez az érzés nem is változott.

Persze, mire a mondat első szavától eljut az utolsóig, sok idő eltelik. Ő csapongásnak nevezi a jelenséget. Gyorsabban gondolkodik, mint ahogy beszél (így vagyok én is néha - sokszor) és beszél egyszerre mindenről, nehogy valami fontos elmaradjon. Keveredik ebbe magánélet, munka, más emberek élete, zacc/kávés visszautalások, azonosságok, rácsodálkozások. De a végeredmény világos és tiszta.

 

 

Miután sikeresen elmondja, a férje és a gyerekek állnak az első helyen, előszedegeti a maradékot. Vágyakból, igényekből, időből és ezekhez kapcsolódó lehetőségekből.

Szereti a régi dolgokat, a falusi környezetet, a rusztikát, a romantikát. Ami képes lekötni az a kert, egy szép film, egy megkapó könyv, vagy valami kis kézműves foglalatosság - akár otthon a gyerekekkel, akár az iskolában, ahol tanít.

 

Nincsenek nagy dolgok az életében, ahogy mondja: a kikapcsolódást és az örömet a kis dolgok nyújtják neki. És ez elég is, ahogy mondja. Észrevétlen teljesedik az élete, ahogy folyamatosan képes megfelelni az élet kihívásaira. Az egyetlen talán, ami hiányként jelentkezik az életében, az az idő.

 

A hasznos idő, ami lehetőséget adna a baráti kapcsolatainak ápolására, az őt körülvevő emberek jobban megismerésére.

Rendszeresen olvassa a kávészünetet és nem tudja nem észrevenni, hogy sok írás szól a megismerés lehetőségének hiányáról. Külön kiemeli a Kittivel elköltött kávét, aminek ez a központi témája. Érdekes, hogy ezt a beszélgetést hivatkozzák az ismeretségemben a legtöbben.

Barátságról és álbarátságról is beszél. Odaadásról és elvárásokról. Hogy több időt kellene egyes emberekkel eltöltenie, de egymaga képtelen tenni a barátság fenntartásáért. Arról, hogy bántja, ha nem kezeli a másik fél egyenrangú partnerként a kapcsolatában.

 

Akinek nincs rám szüksége (nem szeret, nem igényli a társaságom), arra nekem sincs szükségem - mondom neki erre, amit párszor elismételtet, hogy biztosan jól értette-e, és hogy végigondolja, lehet-e ez helyes módszer a kapcsolatok kezelésére.

 

Mivel a blog a saját gondolataimról is szól és mert a beszélgetés során is elhangzik, ezért leírom kicsit részletesebben is ezt. Úgy tűnik, hogy hozzáállásommal némileg újat mondtam neki és nem is veszi át a gondolatmenetem, úgy tűnt, hatással volt rá, így talán másnak is segít e pár sor:

Az emberi kapcsolataim többnyire nem szólnak egy életre. Van elejük és végük. Tudom, hogy bármikor véget érhetnek. Ezért viszont nem vagyok szomorú, sem mérges.

Ha valakivel kapcsolatban szeretnék maradni, azért teszek. Ha ő is keresi az én társaságom, ő is megtalálja a hozzám vezető utat. Egy barátság (vagy nevezük bárminek), ettől barátság. Ha valaki már nem igényli a társaságom, azt elengedem, mert az én egyetlen igényem vele szemben, hogy a társaságom igényelje. Ha ez megszűnik, igazából nincs sok dolgunk egymással.

 

Értelmezhető ez összetettebb kapcsolatokra, akár szerelmekre is. Az utórezgések ilyenkor persze erősebbek, de a konklúzió ugyanaz: aki engem már nem szeret, az többé nem tudja megadni nekem azt, amire szükségem van. Az igénye megszűnésével magával hozza az én szerelmem múlását is. 

Mert nem egy hajszínt, egy formát, egy illatot, vagy egy mozdulatot szeretek, hanem ezen részletek összességét, ami az én részleteim összességét szereti.

 

Azt mondja, igazam lehet. Azt is mondja, ezt még így kimondva nem hallotta. Ahogy erősödik körülöttünk a zaj (karnyújtásnyira egy Mikulás osztogatja ajándékait), érdekesképp úgy mélyül a beszélgetés. Virgácsot is hoz. Csokit is. A képet a kávézó előtt készítjük el (el kell valahogy tüntetni a tömeget a háttérből).

 

Bár a tervezett időn túlfutunk, így is úgy érzi, elbeszélgetne még egy darabig és ez jó. Ugyancsak jó, hogy a beszélgetések visszhangja is is. Ő is úgy került a kávészünetbe, hogy mások ajánlották, vágjon bele - mert beszélgetni jó.

Az idő lejár, de nem végérvényesen. Kávézni és beszélgetni mindig lehet. Csak hely kell, hozzá, idő és alkalom.