Most jól húznak az ökrök, újra zötyög szekér. Maga mögött hagyva a sártengert, a szűk esztendő után, Mihály gazda kikövezett útra érkezett. A puli is el-elmarad. Csak a távolból hallik ugatása. Városi a környezet. Szellő se rebben, madár sem dalol, csak a kerék nyikorog, ahogy - a Krúdy összessel a szalmabálák alatt - behajt a központba.

 

Otthonról jön haza a városba. Dió összeszedve, vas begyűjtve, a bor is csak érik, érlelődik a hordókban. A bendő tele, lehet foglalkozni szellemi dolgokkal is (ez a terv). Igaz, csak pár percre. Aztán rohanás, személyszállítás, futballmérkőzés, kézilabda, személyszállítás ismét... meg a maradék. De előbb a szellemi dolgok. Amik - természetükből adódóan - inkább szellemiek. Legtöbbször megfoghatatlanok. Közös vonásuk leginkább, hogy egyenlőre csak Mihály gazda fejében léteznek.

 

Prüszkölve szalad a tejszínhab a csésze tetejére. Ma nem keserű a kávé. A törzsközönség már a délutáni meccsre "melegít". Ritka vendég itt szombaton a jó fekete. 

Leülünk és arra vár, kérdezzek. Én arra várok, hogy magától megszólaljon. És...

 

Ide jön az eco-i hatásszünet, ahogy azt Eco az A rózsa nevében elkövette, a Hat séta a fikció erdejében pedig töredelmesen megvallotta. Mihály gazda épp megszólalna, miként lesújtana az orgyilkosok tőre is a kolostor falai közt rettegő szerzetesre, mikor jön az késleltetés, mi pedig megkapjuk a kéretlen történelemórát: kik ezek az orgyilkosok, honnan jönnek, milyen rendet szolgálnak.

 

Szóval, toporgunk egy helyben, majd...

 

Rövid csend után belekezd a napi mantrában: tervet kell készíteni! 

Bár a kármentésnek vége (kint a sártengerből a szekér), koncentráltabban lehetne immár foglalkozni egy-egy területtel, valódi eredményt kisajtolva az ötletsajtárból; a lemezjátszón akad a tű - ismét a tervkészítésnél vagyunk. Azt mondom, jobb volna egy irányt kiválasztani, és arra szépen ráfeküdni, de nem tud (nem akar) választani.

 

A késő őszi nap fényére aztán előpattannak az első szódudvák, hogy bimbót hozva, szirmot bontva szóvirágként töltsék be előre elrendeltetett szerepüket. Semmi komoly. A napi rutin:

Cünn-cünn, mondja az egér, ám fogalmunk sincs, mit mond a róka. Móricz örökében, Podmaniczky stílusában, a Marcali Múzeum történeti osztályának vezetőjével gyúrjuk a mondatorgiát, de érezni - hiába az intertextus -, ezzel ma sem váltjuk meg a világot. Majd rövid szünet. Ismerkedés egy golyós nyerőautomatával.

 

Meg kell lökni a kecskét! - csendül fel az újabb vezérszólam. Noszogatnám én is a magam módján azt az állatot, de tudom, míg a kecskepásztor nem tudja a hazavezető helyes irány, csak körbe-körbe hajszolja azt a tüskés rekettyésben. Lökjük meg! De hogyan?

 

A hátára suhintsunk? A szarvánál fogva húzzuk? Tisztítsunk ki előtte egy csapást? Vagy itt helyben fejjük meg?

 

Immár harmadik éve futó közösségi oldalunk és kis közösségünk, a 8700.hu felpörgetését szorgalmazza. Szívügye a kis oldal, ha egy borsnyi társaságon túl más nem is olvassa. Hogy legyenek ismét helytörténeti kalandozások. Menjünk minden héten vidékre. Legyenek játékok. És nevelgessünk több szódudvát. És írjunk irodalmat is! Járjunk le, és tudósítsunk folyamatosan a meccsekről. Tanuljunk be és adjunk elő egészestét színdarabot. Hétvégente többet poharazzunk. Persze, közben dolgozzunk is és ápolgassuk családi- és baráti kapcsolatainkat!

Készüljön le a doktorija és tegyünk le valamit szakma terén is az asztalra. Én - mindamellett, hogy résztveszek az általunk generált programokon - mindent fotózzak is le!

 

A lehetőség túlkínálata kétféleképp hat az emberre. Tibor gazda ledermed tőle, míg Mihály gazda jól elábrándozik a "mi lenne ha" kezdetű álommantrán.

 

Mivel kezdjük? - kérdezem. 

Csak lökjük meg a kecskét! - válaszolja.

 

Százfelé szalad a gondolatménes, és nincs több neki, két kézzel tudja csak tartani a gyeplőszárakat. Hagyni kellene valamennyit elszaladni és azokra koncentrálni, akik ténylegesen megtarthatóak; De sokat akar a szarka, mert kevés még a töröttfülü kávéscsésze.

 

Össze kell hívni a többieket! Gondolom, tervet készíteni... Nem, italozni. Közben készülhet terv is. És fel kell menni a silóra. Miért? Hogy fent legyünk.

 

A víz szalad, de a kő marad. Elfogy a szó, jöhet a fotó. A képen is hezitál. Hogyan tartsa, kiegyensúlyozza, eldobja, megtartsa?

 

De a kép elkészül, szöveg is lesz. Személyszállítás, futballmérkőzés, kézilabda, személyszállítás újra, meg a maradék...

Ígérete szerint a meccsekről sajátságos stílusában tudósít is a 8700-on, így a hétvégén már nem is marad ideje több tervet eltervezni; de remélem, leszünk mi még szellemiek, hisz az ilyen túlcsordulások nélkül, sokkal sivárabb lenne az életünk...