Míg Zoltán a minap vadidegenként érkezett kávézni, Gábort jó ideje ismerem.

Sajnos ritkán van lehetőségünk személyesen összefutni, így még inkább nagy nap a mai. Jelezvén, hogy egy darabig nem jön, rögtön karácsonyi ajándékkal is kedveskedik. 

 

A hétköznapokat meséli, s azokon kersztül próbálja összefoglalni az elmúlt éveket.

Sokat hagytunk ki. Ideje is pótolni.

 

Mint kiderül, ha nem a kávé mellé kérjük a tejet, hanem bele, az nem kávé, hanem cappucino, így most azt iszunk.

Diagnosztizált lisztérzékenyként vidáman mutatja a csészealátétre helyezett kekszet. Pár poén is elreppen mellette. Szeret viccelni.

 

Akik nem ismerik, azok számára poénjai sokszor tűnnek erősen szexistának, olykor sértőnek is; akik ismerik, nos, azok számára is (haha). De akik ismerik, tudják, hogy őszinte, jószándékú ember, a viccei meg olyanok, amilyenek. Nem akar ő ezekel ártani senkinek, még csak nem is azonosítja a vicc tárgyát az őt körülvevő személyekkel. A viccet csak a vicc kedvéért mondja. Ezért szólogat be, ezért élcelődik.

 

Sokat nevetünk.

 

Van pár rendőrségi ügye, ami az X-aktákba is elmenne, ha nyilvánosak lennének ezek a dokumentumok és Hollywood szabadon mazsolázhatna belőlük, de nem azok, így én is csak a végtanulságot írom le: vigyázzunk, kitől, mit rendelünk az interneten, mert a feladott csomagok olykor furcsán viselkednek.

 

Az emberek a legképtelenebb történetekkel is képesek előállni: akkor is, ha középpontba szeretnének kerülni, de akkor is, ha szeretnék kicsit elterelni magukról a figyelmet.

 

Gábor nagy ebay-mágus és a hazai cserebereoldalakat is rendszeresen használja. A negatív tapasztalat szerencsére kevés, de ami van, az hónapokra is képes feldobni az unatkozó ember hétköznapjait. Abba is hagyhatná, de a munkájának szerves része a beszerzés (sokszor kétes forrásból).

 

Megismerkedésünk évében Angliában javított mobilokat, laptopokat, nintendo-t, stb. Akkor még egy boltban, alkalmazottként.

Együtt készítettük el a Marcali Városi Televízió első webkamerás riportját, melyben arról mesélt, egy hete alapítottak egy rockzenekart egy koncert erejéig. Innen az ismeretség. Ő odakint és itthon. Mondhatjuk, hogy történelmet írtunk.

 

Mint a szegény legény a mesében, elment szerencsét próbálni. Teljesítette a három nap egy esztendőt és tapasztalatokkal és némi arannyal tért haza szülőfalujába. Folytatta, amit ott elkezdett - immár főnök nélkül, saját maga főnökeként.

 

Azt mondja, megy a bolt. Sok munkája van, hirdetnie sem kell különösebben magát. Szolgáltatásának varázsa a rugalmasságban van.

Nem csak beszerez, frissít, javít, de kiszáll, illetve ki is szállít. Ezáltal rövidül a várakozási idő, ha lehetséges, helyben is rendbe tesz dolgokat. Nincs számítástechnikai eszköz, aminek neki ne ugrana, elmegy a cuccért, vissza is viszi: telefonközpontos, logisztikus, futárszolgálat, informatikus, műszerész, kereskedő egy személyben.

 

Szépen beleilleszkedett a kereslet-kínálat rendszerében és ezt jó hallani. Örülök a sikereinek, mert megérdemli őket. Megtalálta a piaci rést, amiről senki nem hitte volna, hogy akár a kisujját is képes lesz átpréselni rajt és bejött.

 

Önmegvalósít - akár szerdai riportalanyom. Materiális síkon.

 

Lejárt az időnk? - kérdezi egy idő után. Sajnos igen - válaszolom.

Azt mondja, rég szórakozott ilyen jól. Ritkán kezdődik ilyen vidáman a nap. 

Nekem minden második így kezdődik - mondom, a kávészünetekre utalva.

 

Jó dolog ismerősökkel személyesen találkozni. Lehetne ezt gyakrabban is. Mindenkinek. Nem a sztorikért. A hangulatért.