Témánk - mi is lehetne más, mint - a fotózás. A honnan hova tartás, a minket érő külső hatások és azok ránk gyakorolt hatása.

Gábor jó ideje fényképez. Leginkább riportot. Ez is érdekli: a fotózsurnalizmus és a street. Majd egy évtizednyi újságírás, rádiózás hozománya a jó képek szeretete. A megismételhetetlen varázsa, a tartalom világra gyakorolt hatása talán egy másik műfajban sincs ennyire erősen jelen, mint ebben a kettőben. A virágokat, tájképeket ő sem annyira érti. A sportfotót sem - pedig azért azt megállapítjuk: a sportfotó a jövőbelátás művészete. A technikai érdekességeket igen. Például a hosszú záridős képekért odavan. A belőlük áradó nyugalomért, az örökkévalóság illuziójáért.

 

Kis örömfotózásra és némi tapasztalatcserére jövünk össze a hétvégén. Lányokat fotózunk. A nagy tapasztalat, hogy van tudás és nemtudás, de a tanítás készsége nélkül a tudás is nemtudás, hisz átadni azt enélkül szinte lehetetlen.

A közös megmozdulások, jószándékú kritikák, klubtagságok és pályázati eredmények ellenére is mindig az a nagy végkövetkeztetés: a fotózás, mint alkotói tevékenység jobbára magányos műfaj. Az alkalmazott fotográfia nem az, a fotó fotó igen.

 

Tanulni az alapokon túl nagyon nehéz. Nehéz olyasmiről beszélni, amit magunk sem tudunk és legalább ugyanolyan nehéz olyasmiről is, amit tudunk bár, de annyira természetes számunkra, mint a levegővétel.

Kicsit a fotón keresztül, de az életről szól ez is: annyiféleképp alkotnak az emberek képet a világról, oly sokban különböznek az ehhez használt eszközeik, annyira mások a bejárt utak, mire a végcélt elérik, hogy bátran kijelenthetjük: nincs recept a tökéletes képhez, ahogy a tökéletes élethez sincs.

 

Irányelvek, valamihez tartások, izmusok és alapszintű szabályok vannak, afelett már kellően személyreszabott ez az egész ahhoz, hogy évekbe kerüljön - nem megtanulni a fotó minden apró trükkjét, hanem legalább - egy normális mestert találni.

Mert ma már mesterek nem nagyon vannak!

Sokan féltik a megszerzett tudást, mások adnák, de nem tudják, hogyan lehetne, megint mások tanítják, pénzért, de az megint nem egy hálás műfaj.

Maradnak az ellesett morzsák és a gyakorlat. 

 

Hozzánk is most ezért érkezik Gábor: tanulni. Érdekli a modellfotó. Szeretne kicsit ebben a műfajban is elmerülni. Mindenre kíváncsi. Leginkább arra, milyen a közös munka - valaki mással.

 

Mikor a környezet, a történés, az emberek adott szituációkra való természetes reakciója nem adja magát, hanem instruálni kell mindent: a modellt, a helyszínt, a fényeket. 

Más gondolkodást igényel ez a munka. Belegondolva persze ez a természetes folyamata a képalkotának, csak a zsurnaliszták "lopkodják" össze a témáikat az utcáról (mondják a stúdiósok), egy jó erős telével a harangtorony rejtekéből, vagy nagy titokban, Capaként közvetlen közelről.

 

Jó, tudom én, a riportfotóban sem így mennek a dolgok! Tévedés, hogy a riportban nem számít a koncepció, a helyes képkivágás (van tervezés, alkalmazás, ahogy kell), ahogy minden más műfajban is van szerepe a véletlennek és hagyni is kell, hogy legyen neki! Az egyetlen különbség talán, hogy a riport esetében a téma gyakraban felülírhatja az esztétikát és a technikai követelmények kielégülését. És igen, a riportfotós egy dologgal nem tud mit kezdeni a többi műfajban (ezért nincs alán annyi átjárás): a rendelkezésre álló rengeteg idővel.

 

A mostani képeink jók, az egy évvel ezelőttiek nem azok. Egy év múlva ezek nem lesznek elég jók. Ez van.

Ami tetszik Gábor hozzáállásában, hogy nem szeretne megrekedni ott, ahol van. Keresi a lehetőségeit. Úgy is eléjük megy, hogy pontosan nem tudja, mi az, amiben fejlődni szeretne még.

És örül a morzsáknak is. Ahogy én is. Ahogy a többiek is.

 

A hogy készül a jó kép (hogyan kell szépen élni) egy volt kávépartnerem teszi hozzá, mintegy zárszóként (velünk van egész nap, épp a kávé alatt is):

Mindenkinek magában kell érezni, hogy helyén van a saját képén az egyensúly. Ha nem jó a kép, mindenki képes meglátni - ha hajlandó kritikus szemmel nézni a mukáját, - hogy nem az. A hogy lesz jó, az meg a gyakorlással jön. Ha a hiba megvan, megvan az első lépésa  kijavítása felé.