A kávéhoz fűződő viszonya kicsit más, mint az enyém. Ő főzi, én iszom. Jópár adagot lefőzött már élete során. S mint olyan személy, aki megfordul időnként a vendéglátás területén is, alapnak veszi, hogy a kávé mellé pár sor beszélgetés is jár. Hoszabb eszmecserére viszont nincs nagyon felkészülve. Az más műfaj.  Nem kifejezetten neki való. Azért belemegy.

Ő maga nem is beszél sokat. Inkább másokat hallgat. Például ma engem. Így van időm sokat gondolkodni azon a kevésen, amint elmond.

 

Flóra nemrég tért csak haza a városba. Külföldön kereste a szerelmet és a boldogulást pár hónapig.  Ám, mint újra bebizonyosodott, odakint sincs kolbászból a kerítés (vagy csak túl rövid és nem ér el addig a lánc - hogy a minap városunkban fellépő humoristát idézzem). Mivel jó ideig nem kapott rendszeres jövedelmet biztosító munkát, úgy döntött, hazajön - egy időre.

 

Mert a külhon az azért más. Még így is. Azt mondja, ott a fű is zöldebb. Mások az emberek. A közösség. Ezért vissza szeretne menni, amint teheti.

Mondja ezt úgy, hogy nem alkalmazták, más magyar munkavállalókkal is voltak negatív tapasztalatai és olyan sokra sem sikerült vinnie, míg kint volt. Mégis, azt mondja, ott vár rá az igazi élet! Lehet ez a szerelem, vagy egy jobb életszínvonal, én nem tudom. De ezt mondja...

 

A kintléte alatt tanfolyamra járt. Jól mutatja az ottani, vele együtt tanuló társaság összetétele, mennyire sokszínű ma a szerencsevadászok hada, mennyire jellemzővé vált a fiatalok körében a világpolgárság. Nincsenek már nagyon fizikai korlátok, sem határok, melyek élesen elválaszthatnák egymástól az egymás társaságát kereső kultúrákat, az idegen világok után vágyakozókat.

Szinte minden nyelvtanfolyamos osztálytársa más és más országból érkezett. Céljuk egy és ugyanat: megtanulni a nyelvet és állást találni Németországban.

Hogy a világ ennyi táján olyan szörnyű a helyzet, hogy menni kell, vagy csak a kalandvágy, esetleg a könnyebb boldogulás, gyorsan meggazdagodás reménye vonzza az ifjúságot és az országhatárokon való könnyebb átjárás miatt lett-e több az alkalmi munkavállalás idegen országban, nem tudom, de...

 

Márai mondta , akit én annyira nem olvasok és soha nem is olvastam, de erre emlékszem tőle: ha azért mész el valahonnan, mert nem szereted az ott élőket, máshol is ugyanaz lesz a helyzet, csak ráadásul idegen is leszel. És a legtöbben kicsit ezért mennek el.

"Éppen így az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idõvel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyûlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelzõ sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni mindig annyi is, mint nyomoréknak lenni." - mondja a Füveskönyvben, amit akár ajánlhatok is mára, amit ezért pár sorért most előkerestem és amit magam nem is annyira kedvelek. (Kell azért lennie benne valaminek, ha egyszer olvastam, jó tíz éve és ez most így eszembe jutott).

 

Tényleg, miért is jön el az ember életében a pillanat, amikor úgy érzi, szüksége van egy tiszta lapra? Miért baj, ha tudják róla, hogy kicsoda? Miért szeretné a gyökeres változást?

Mondják, hogy a rossz alapra nehezebb jót építeni, néha jobb ilyenkor, ha földig rombolja az ember, ami már megvan és új alapot ás ahelyett, hogy toldozva-foltozna, de mégis...

Tényeg elhiszik, hogy a másmilyen az mindig jobb, vagy ők is csak remélnek?

 

Flóra ismét szeretne kimenni. Ez tény. Lát lehetőséget a kinti életben, az itthoni boldogulásban ellenben olyan, mintha egyáltalán nem hinne.

Itt nincs semmi, mondja, legfeljebb Pesten - az meg nem perspektíva; nem szeretne elpestiesedni. Nem az itt élől lenézése ez, és nem is egyedi eset - nem csak tőle hallom. Nap, mint nap mondják: nincsenek lehetőségek. Képtelenek belekapaszkodni a világ hullámvasútjába.

Nem hogy a csúcsra nem jutnak fel soha, de a kocsikba sem tudnak beülni. Lent állnak csak és onnan nézik, hogy nevetnek és sikítanak a többiek.

 

 

Így most vár. Elvégzi a házimunkát, ha lehetősége van,dolgozik, de igyekszik ebbe nem beleszokni, beletörődni. Kedden ismét egy kint dolgozó lánnyal beszélgetek. Akkor talán jobban megvilágosodik számomra is, mi és miért más, jobb, elfogadhatóbb.